Hölderlin neve minden idők egyik legkülönösebb költői életművét jelöli. Hegel és Schelling barátja, Goethe és Schiller kortársa, Rilke és Celan, Walter Benjamin és Heidegger meghatározó költője, Paul de Mantól Agambenig sok-sok költő és gondolkodó inspirálója. 20. század elején történt felfedezése óta máig az egyik legtöbbet olvasott és értelmezett költő világszerte.
A róla kialakult legendák és mítoszok helyett, levelei magával a költővel és az emberrel engednek találkozni. Hölderlin levelezése fontos része az életműnek, nemcsak azért, mert néhány részlete jelentős adalékkal szolgálhat költészetének megközelítéséhez, hanem ettől független önértékénél fogva is. Levelei tanúskodnak szellemi fejlődéséről, koráról, de főként arról, ki volt ez a különös ember.
Walter Benjamin így írt leveleiről: „A század eleji Hölderlin-levelek majd mindegyikében maradandó verseinél nem csekélyebb értékű mondatok vannak. Mégsem antológiaértékük a legfontosabb. Hanem páratlan áttetszőségük, melynek révén az egyszerűen odaadó levelekben feltárul Hölderlin műhelyének belseje.”
Hölderlin gondolkodásának dinamikáját és távlatait egyetlen levélrészlet is kellőképp jelzi:
„Minden erjedés és felbomlás szükségképpen megsemmisüléshez vagy új szerveződéshez vezet. De megsemmisülés nem létezik, tehát felbomlásunkból a világ ifjúkorának kell visszatérnie. Szinte bizonyossággal mondhatjuk: a világ még soha nem volt olyan tarka és kusza, mint most. A világ most ellentmondások és kontrasztok iszonyatos sokfélesége. Régi és új! Kultúra és nyers durvaság! Rosszakarat és szenvedély! Egoizmus báránybőrben, egoizmus farkasbőrben! Babona és hitetlenség! Szolgaság és despotizmus! Esztelen okosság, ostoba ész! Szellemtelen érzelem, érzéketlen szellem! Történelem, tapasztalat és hagyomány filozófia nélkül, filozófia tapasztalat nélkül! Energia elvek nélkül, elvek energia nélkül! Szigor emberiesség nélkül, emberiesség szigorúság nélkül! Képmutató szívesség, szégyentelen arcátlanság! Koravén ifjak, idétlen férfiak! – Folytathatnánk a litániát napkeltétől éjfélig, és akkor még az emberi káosz ezrelékét is alig neveztük volna meg. De így kell lennie! Az emberi nem ismertebb részének ez az alapvonása bizonyosan rendkívüli dolgok előhírnöke. Hiszek az érzületek és gondolkodásmódok jövendő forradalmában.”
